teherbeesés  meddőség lelkiállapot

Fontosnak érzem, hogy beszéljünk arról a lelki állapotról, amit egy nő érez a feltételezett "meddősége" alatt. Ez egy tehetetlen helyzet, amiben senki nem hibás, csak így van és kész. Hogy ebben Te magad hibás vagy-e? Nem hiszem.

Én az első időszakban próbáltam meggyőzni magam, hogy normális az, ha nem sikerül egyből a baba. Mostmár tudom, hogy amennyiben mindkét fél egészséges és rendszeres szexuális életet él, ott bizony kell keresni a baj forrását. Ezt ne értsd úgy, hogy feltétlen beteg vagy (bár itt is hangsúlyozom, én nem vagyok orvos, csak a tapasztalataimat osztom meg Veletek), lehet ez egy apróság is, ami kiküszöbölhető és legyőzhető. Ez a meggyőzéses időszak nálam egy évig tartott, majd felváltotta az erőteljes félelem...

Féltem attól, hogy talán sose lehetek anya, és egyke gyerekként nem tudom megadni a szüleimnek sem azt az örömöt, hogy unokájuk legyen. Ebbe a depresszív állapotban nagyon hamar és gyorsan bele lehet esni, főleg ha az orvosok sem csinálnak semmit, mert szerintük ugye nincs baj....de van. 

Ami ilyenkor a legrosszabb: 

- ha az orvostól nem kapsz visszajelzést: ha a doki nem tudja megmondani, miért nem esel teherbe, csak tömi beléd a hormonokat, VÁLTS! Óriási pozitív energiát és erőt adott nekem az, mikor megtaláltam az orvosomat, aki tett is valamit az ügy érdekében, és végre láttam azt a bizonyos fényt az alagút végén. 

- ha a környezeted tudja, hogy gyereket akarsz, és kérdezget: sajnos erre készülj fel, nem rosszindulatból teszik, de mégis nagyon tud fájni. Próbálj erre kitalálni egy sablon szöveget, és tereld el a témát. Én mindig azt mondtam, hogy ez magánügy, ha helyzet van, szólok (de ennél azért jobb szöveget is tudsz kreálni). Egy idő után leálltak a kérdésekkel, mert talán érezték, hogy nem kellene. 

- ha megkapod azt, hogy "rágörcsölsz": édes istenem mennyiszer hallottam ezt, és ez akkora baromság, hogy a fülem kettéáll tőle a mai napig... Ezzel mindig az egekbe szökött a pulzusom, hiszen nem a lelki állapotodtól függ a teherbeesés (elnézést, ha valaki ebben hisz, én elég racionális típus vagyok), hanem a testedtől. Egyszerű tudományos alapja van mindennek az én véleményem szerint. 

- ha mindenki teherbeesik körülötted: talán ez a legnehezebb, és borzasztóan tud fájni. Rettegsz attól, hogy neked nem sikerül, és végig kell ezt nézzed a környezetedben. Túl azon, hogy látod a másiknak mennyire jó, még azzal is meg kell bírkóznod, hogy talán ő a legjobb barátod, és illene tiszta szívből örülnöd. Elárulom, nem fogsz tudni, és utálni fogod magad emiatt, de ez elkerülhetetlen, és utólag visszagondolva teljesen normális érzés. Menj haza, sírd ki magad a zuhany alatt, mikor senki sem látja, és az idő elteltével jobb lesz, és el is fogod tudni fogadni más örömét. És még egy tanács: beszélj erről a pároddal. 

Tehát a lényeg, hogy mindig legyen előtted a cél, de ehhez az is kell, hogy érezd, halad valamerre a dolog. Egy helyben toporogni a legrosszabb. A negatív tesztek esetén mindig el fogsz szomorodni, igen, de jön a következő hónap, és pozitívan állj neki, még ha az nagyon nehéz is.

Hiszen ha jól kivizsgálnak, akkor igenis választ kapsz arra, hogy mi a gond: lehet, hogy olyan problémával szembesülsz, hogy csak a mesterséges megtermékenyítés jöhet szóba, de sebaj! Azzal ugyanúgy anyává válhatsz, és örülni kell annak, hogy a tudomány ma már ezt is lehetővé teszi. 

KOMMENTELJ: Ha kérdésed van a poszttal kapcsolatban, vitassuk meg, és segítsünk egymásnak a tapasztalatok leírásával!